Sirok Martin 1991-ben született.
Mindig is oda volt a motorokért, így
amikor 6 éve megvették az első kínai
csoda quadot, visszavonhatatlanul is a
quadozás rabja lett...
2 év ismerkedés és szárnypróbálgatás
után, az első komolyabb gép
egy Yamaha 350 Raptor lett, mellyel
már versenyeken is kipróbálta magát.
Ahogy fejlődött korban és tudásban,
úgy nőttek a motorok teljesítményei
is. Következhetett, a már komolyabb
kategóriát képviselő Suzuki LTZ 400-
as. Az eleinte még szériában is jól
teljesítő gépet hamar felülmúlta, így
a tudást követendően jöhetett a motorteljesítmény
növelés apró fondorlatai
közül jónéhány. Ekkor már rendszeressen
járt versenyekre, de inkább
több mint kevesebb sikerrel zárva
azokat.
Az MXQ2 győzelmein felbuzdulva
és a korhatárt elérve, megvásárolták
az első Suzuki LTR 450 quadjukat,
amivel már a királykategóriának
számító MXQ1-ben ostromolta a dobogó
helyeit. Természetesen egy idő
után már ez a motor sem nélkülözhet-
te a tuningokat, amiből kapott is bőven
a teljesítmény növelése érdekében.
2008-ban mikor megjelentek az
KTM-ek, Martinék is vásároltak
egyet, de a motor felépítése nem nyer-
te el a tetszését, így becserélték újra
egy Suzuki LTR 450-be. A folyamatos
új erőnövelő lehetőségek keresgélése
mellett eljutottak odáig, hogy mára
az Európában fellelhető
összes tuning közül
a legjobbak mind
benne vannak a motorban.
Elektronika,
vezérlés, henger,
dugó stb, illetve a
motoron speciális
lengőkarok,
lengéscsillapítók és
fékek formájában.Ennek a teljesítménynek a
megszelídítéséhez azonban komoly
fizikai állóképességre van szükség,
amit rendszeres motoros, kerékpárosés konditermi
edzésekkel próbál
szinten tartani...
Több kupasorozatban
is rajthoz állva
2007-ben megnyerte
a Dél-Kupa, a Laki-
telek kupa, Yamaha
DAKO kupa és az
Örkény kupa év
végi összesítését.
2008-ban és
2 0 0 9 - b e n
O r s z á g o s
B a j n o k
lett az
MXQ1-es
kategóriába....
2010-re is ezt tűzte ki maga elé célul,
plusz az EB-n való egyre jobb helye-
zések elérését, amire lássuk be a sok
edzés mellett van is esélye. Amikor
nem edz, vagy versenyen van, egy
sportiskolába jár, ahol szerencsére támogatják
a versenyszenvedélyét...
Emellett a rengeteg elfoglaltság mellett
azért szakít időt a barátokra is.
Martin, nem „a pályán nincs barátság”
híve, így rengeteg új
b a r á t o t
g y ű j t ö t t
m a g a
mellé a versenyekről, akikkel szívesen tartja a
kapcsolatot a „civil” életben is.
Az igen komoly eredmények felmutatása
sem volt elég ahhoz, hogy
igazi támogatók álljanak mellé, így
a versenyzését édesapja szponzorálja
egyedül. Reméljük, még sokáig láthatjuk
a pályán élményszámba menő
motorozását.
Hopp egy kerék....